| Tollas tárgykultúra |
| 2010. december 29. szerda |
|
Kétségkívül a primitívnek nevezett népek kultúráiban betöltött, többnyire rituális szerepeivel szemben a magukat civilizáltnak valló nyugati társadalmak felsőbb osztályai a tollat luxuscikké avanzsálták. Az ember megirigyelte a madarak pompázatos ruháját és immár maga is ékeskedni akart az idegen tollakkal. A díszesebb és egzotikusabb darabok a női divat fontos kellékeivé váltak. Fejdíszként a XVIII. század asszonyai tűztek parókáikba feltűnően színes tollazatokat, de a kalap- és legyezőkészítők, illetve varrónők is gyakran applikálták bele munkáikba. A XX. század elején divatba jöttek a nagyobb méretű tollak, sőt a hölgyek olykor egész kitömött madarakat ültettek kalapjaikra. A pávatoll "pályafutása" is igen figyelemreméltó. Az 1800-as évek végén jelentkező szecesszió állandó motívuma lett, majd az 1920-as évek közepén a törzsi művészetből merítő és fényűző anyagokat felhasználó art déco égisze alatt tűnt fel ismét, szexualitást és erotikát közvetítve.
Amíg a színpompás tollak szépségükkel kápráztattak, addig a háziállatok egyszerű, fehér tollazata csak szigorúan funkcionális szerephez juthatott. Ágyneműk töltőanyagaként már régóta ismert volt, ám a XVIII. században újításra ösztönözte a kor kárpitosait, akik az intimebbé váló terekbe a nagyobb kényelmet igénylő megrendelők elvárásaihoz igazodva, töltőanyagként használták fel, komfortosabbá téve az ülő- és fekvőalkalmatosságokat.
A tollat a lakberendezés számára napjaink designerei fedezték fel ismét. Munkáikban, a drága szőrmékhez és a különleges bőrökhöz hasonlóan, a madártollból kialakított paszományok, bojtok, tollal díszített párnák továbbra is a luxust, az erotikát, a különöset és különlegeset képviselik. Pedig a tervezők többnyire egyszerű tollakat alkalmaznak, ám azokat megfestik és rendhagyó módon dolgozzák fel, így válnak munkáik összhatásukban meglepő és feltűnő alkotásokká. Azon tervezők névsorát sem hagyhatjuk figyelmen kívül, akiket "ingerel", vagy tollról lévén szó, "csiklandoz" ez a fura matéria. Ismerve az Ipe Cavalli eddigi tevékenységét, nem meglepő, hogy a toll tervezésre inspirálta a cég tervezőit. A tekintélyt parancsoló bőrkanapéinak és foteljainak finom részleteiben feltűnő toll tökéletesen tükrözi e természetes anyag tradicionális értelmezését. Az olasz cég azon ritka gyártók egyike, amely sikeresen átörökítette a toll nemes alkalmazását a XXI. századba: a karfákon fehér tollpihe-csokrok alkotta bojtok kacérkodnak, melyek harmóniában állnak mind a bútor arányaival, mind anyaghasználatával. De ennél extravagánsabb megoldásra is képesek, miként azt tollal kombinált kristálylámpái vagy fekete tollkeretes tükrei mutatják.
A toll valószínűleg olyan motívum és anyag volt és marad a lakberendezésben, amely időnként fel-feltűnik, hogy aztán újra a háttérbe húzódva várja következő reneszánszát. Mostanában, a lakberendezési berkekben újbarokként is emlegetett időszakban, szinte törvényszerű volt a toll felbukkanása, hogy inspirálja, és mint szokatlan anyag és motívum újabb meglepő átiratokra ösztönözze korunk tervezőit.
Még mindig hódítanak a modern trendi tollas lámpák, melyeket már sok helyen beszerezhetünk. Lehetne vitakozni azon, mennyire praktikusak, de inkább szépségük és stílusuk miatt kerülnek otthonunkba, mintsem eredeti funkciójuk miatt.
|
A toll kortól és helytől függően, különböző jelentésekkel bírt és a legváltozatosabb alkalmazásokon ment át az emberi történelem folyamán. Mint spirituális tárgy, ruházati kiegészítő, státuszszimbólum, dísz, íróeszköz, töltőanyag vagy paszomány tűnt fel a múltban és jelenik meg napjainkban is.
