A bájos kis százszorszépet mindenki ismeri. A közönséges vad százszorszép rokonait gyakran láthatjuk tavasszal dézsában a verendán vagy virágosládába ültetve, melynek alapszíne rózsaszín illetve fehér.

  A virágnak számos különféle változata létezik, virágai lehetnek szimplák, félig teltek vagy teltek. A növénynek kisebb és nagyobb virágú változatai is kaphatók.

  A százszorszép (Belli perennis) kétnyári növény, vagyis nyáron vetik, s következő tavasztól kora nyárig virágzik. Ősszel vagy nagyon kora tavasszal ültessük ki őket végleges helyükre.

Gondozása

  A hideghez edzett Bellis bírja a -15 °C-os hőmérsékletet is. A hidegházban vagy fólia alatt termesztett növények kevésbé ellenállóak, így télen is kb. 4 °C-ra van szükségük. Ezeket a növényeket nehéz úgy a lakásban tartani, hogy szépek maradjanak. A magoknak 21 °C-ra van szükségük a csírázáshoz, a csíranövényeket ezután hűvösön, lehetőleg szabad levegőn kell tovább gondozni.

  Tartsuk a növényt a napon vagy félárnyékban. A tűző napfényt akkor viseli el, ha a földjét folyamatosan nyirkosan tartjuk, és nincsen túl nagy meleg. A magoknak a csírázáshoz fényre van szükségük.

  A ládában tartott százszorszépek talaját tartsuk nyirkosan, de nem nedvesen. Ez különösen olyan helyeken fontos, ahol kemény fagyokra lehet számítani.

  A százszorszép hervadt virágainak rendszeres eltávolításával a folyamatos virágzást is elősegítjük, és növényünknek szép külsőt kölcsönzünk.

 A virágzási időszak végeztével dobjuk ki a növényt. A magokat nyáron vessük tőzeg-alapú ültetőközegbe, és tartsuk világos, meleg helyen, amíg ki nem csíráztak. A palántákat, ha már elég nagyok, kis cserepekbe, vagy kerti palánta-ágyásba is kiültethetjük. Ősszel vagy kora tavasszal ültessük át őket végleges helyükre, ahol majd virágozni fognak.

forrás, képek