Sok-sok éven át volt a nőnapi köszöntés elengedhetetlen virága a kapotnyak levelek között pompázó kis hóvirág csokor. A tavasz megjelenését, a jó idő érkezését hirdette, tiszta fehér szirmaival vidámságot, reményt csempészett a lassan múló, sötét télvégi napokba. Aztán egyszer csak eltűnt a piaci árusok asztalkáiról. Védetté nyilvánították.

 Sokan nem értették, és nem kis ellenszenvvel fogadták vagy éppen figyelembe se vették (veszik) a tiltást. Pedig -sajnos- komoly oka van annak, hogy törvényi oltalom alá kellett helyezni a legismertebb tavaszi virágot. Mielőtt a szabályozás okaira kitérnénk, kicsit kalandozzunk el, tegyünk egy sétát ez ébredő erdőben, és ismerkedjünk meg alaposabban a hóvirággal.

Lassan átfordulnak a naptár lapjai, januárból februárba lépünk. Egyre közelebb érezzük a kikeletet. Március elején -ha éppen úgy tartja az idő kedve- megkopik a hó. Először a déli lejtőkön ahová, tovább süt a Nap, hamarabb felmelegszenek, de nemsokára másutt is előtűnik a tavalyi lehullott lomb. Még rügyfakadást megelőzve, a dús lombsátor megjelenése előtt megindul az élet az erdők talaján. A tavaszi virágok nagy része március-április heteiben virít.

  A hóvirágnak a föld felett először két levele jelenik meg, majd ezek között a bimbó-néha még a hó közül bújik elő. Napról napra nyúlik, míg végül 10-20 cm magasságot elérve teljes pompájában jelenik meg. A nemesített, kerti változatok között már telt vagy duplán telt virágú változatokat is találhatunk. Hegyi patakok partján, ligeterdőkben, ártéri erdőkben, patakvölgyekben helyenként tömegesen fordul elő.

Akkor miért lett akkor védett?

  A válasz igen rövid: az ember miatt. Pontosabban az emberi kapzsiság és mohóság öltött olyan mértéket, hogy komoly veszélybe sodort egy olyan fajt, ami eddig hétköznapinak számított. Nem azok a turisták okozták a gondot, akik egy kis csokorral tértek haza (bár egy növényt igazán az élőhelyén lehet élvezni). A baj ott kezdődött, amikor a hagymáját már-már ipari módszerrel kezdték gyűjteni és importálni-de erről egy kicsit később.   Tehát a gyűjtögetők embereket fogadtak, akik ásóval-kapával estek neki a telepeknek. Sőt, néhol tolólapátos munkagépeket állítottak ˝csatasorba˝, hogy még hatékonyabbá tegyék a munkát. (Ezzel kapcsolatban még meg lehet jegyezni, hogy az eltávolított felső talajrétegben nemcsak hóvirág élt, hanem sok más növény, állat, gomba, baktérium). Ezután kivitték Hollandiába-majd csomagolva visszahozták Magyarországra, és eladták...

  Miközben a hagymát tonna számra szállították a ˝tulipánok hazájába˝, a virágot nagy mennyiségben gyűjtők is megtették a maguk hatását. Logikus, hogyha valaki eladni akar, a legszebb, legnagyobb virágú példányokat szedik le. Vagyis a satnyább, ezáltal valószínűleg gyengébb genetikai állományú példányok maradtak az erdőben. Ennek következménye az állományok leromlása lett. Mivel a csökevényes példányok génjei öröklődtek, lassan degenerálódó telepeket hoztak létre, ahol kicsi volt a genetikai diverzitás (sokféleség).

  Mindent összevéve, igen csak sürgetővé vált, hogy valahogy szabályozzák a gyűjtést, mielőtt ˝szorgos kezek˝ végleg eltüntetik a kikelet szimbólumát. (Ausztriában -például- nem védett a hóvirág, de mindenki csak annyit szedhet le, amennyit két ujjal át tud fogni — és ezt a rendelkezést minden állampolgár lelkiismeretesen betartja). Vagyis addig hozzanak törvényt a hóvirág védelmére, amíg van mire.

  Erre 2005. augusztus 31-én került sor, a 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet módosításával. A 13/2005 (VIII. 31.) KvVM rendelet értelmében a hóvirág a ˝természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok˝ közé került. Veszélyeztetett, védett, eszmei értéke 10 000 forint. Ez vonatkozik a virágra és a hagymára is!

  Aki nagyon szeretne hóvirágot a kertjébe, kereskedelemben vásárolhat hagymát. Ezek(elvileg) termesztett állományból származnak, vagyis nem természetes élőhelyüket dúlták fel.

  És persze a vadon élő példányokat ˝személyesen˝ is felkereshetjük. Egy tavaszi séta során ráadásul nem csak egy növényfajjal találkozhatunk, de sok más érdekes látnivalóval, feledhetetlen élménnyel is gazdagodhatunk.

  A törvényt pedig nem a mi bosszantásunkra hozták, hanem hogy megóvjanak egy fajt a kipusztulástól. Éppen időben léptek közbe, hogy a következő generáció ne csupán kertészeti katalógusokból ismerje a hóvirágot, hanem még teljes, hazai, magyar szépségében láthassa.

forrás, képek