Az art deco stílus franciaországban született meg, az 1900-a párizsi világkiállítás után. A ponos meghatározását és a mozgalom fontos eseményeit tekintve eltérnek a vélemények, abban azonban mindenki egyetért, hogy történetének fordulópontját az 1925-ös Díszítőművészeti és Ipari Kiállítás jelentette, nevét is annak rövidítéséről kapta (Exposition des Arts Decoratifs et Industriest).

  Az art deco-t elsősorban az iparművészet területén alkalmazták, de jelentősen hatott rá a kor pezsgő képzőművészete. Fontos hatást képviselt az avantgárd festészet (kontruktivizms, kubizmus, futurizmus), az egzotikus vidékek kultúrája, hagyományai, technikai megoldásai, formakincse, témaválasztása, ilyen pl. a mezopotámiai és maja művészet: lépcsős piramisai az 1930-as évek égbe nyúló felhőkarcolóiról vagy  lépcsőmotívumot használó kisebb tárgyakról köszönnel vissza.

  Az art deco szecessziós eredetű, száraz vonalai megfékezik a motívumok burjánzását, szögletessé keményítik a szegélyes görbéket, szimetrikus  megoldásokba terelik a szabadon hullámzó rajzot, mértani alakzatokba illesztik a századelő pazar ornamentikáját.

  Jellegzetes art deco motívum a napfelkelte a szétáradó sugarakkal, népszerű még a stilizált szökőkút zuhataggal, és szép számmal fordulnak elő virágok és alakos ábrázolások is.

Európában  különösen jellemzőek az art deco üzletházak, szórakozóhelyek, köztük a gyorsan szaporodóm mozik, a kiállítópavilonok és nagyáruházak.

  Az USA-ban a nagyvárosi manhattani felhőkarcolók, a "trópusi" változatai a tegerparti településeken, például Miamiban láthatók, valamint a gyarmatok központi városaiban, így például Casablancban is hódít az art deco.

  Franciaország legkiemelkedőbb bútorkészítője és lakberendezője Jacques-Emile Ruhlmann volt. 1914-18 közötti bútorterveit elegáns vonalvezetés, míves kézműves megmunkálás , egzotikus faanyagok, drága elweántcsont, kígyóbőr és cápabőr berakások jellemezték. 1925-től bútorai moderistább, célszerű külsőt öltöttek: kevesebb berakás, több fém, a formák kevésbé legömbölyítettek.

  Ekkorra már beindult a tömeggyártás az olcsó, többnyire silány minőségű bútorokkal, melyek díszítései utánozták a drágábbak faragásait, rátéteit papírmaséból, masszából, gipszből, vagy préselt bádogból.

  A tömeggyártás vagy alkatrészeket állít elő (előgyártás), és ilyenek összeszerelésével többféle formaváltozatban készít bútorokat, vagy egyes alapelemeket ( pl. lábazati elem, fiókos ajtós vagy üveges szekrényelem stb.) gyárt és ezek kombinációjából lehet a lakás nagyobb bútoregységeit összeállítani.

  A sorozatban gyártott, egyszerű formájú és színes dekorú használati tárgyak elözönlötték a piacot, távoli országokba is eljutottak. A 30-as 40-es évekre megjelenik a háztartásokban a rádió, hűtőszekrény, porszívó, villanyvasaló, és a mindennapok használati tárgyaivá válnak. Új anyagok jelennek meg: alumínium, acélcső, hajlított rétegelt falemez, az új lehetőségek új, merész bútort inspiráltak. Ezek hol simák, hol szögletesek, hol kihívóan fényűzőek, dekoratívak voltak.

  A XX. század első és utolsó nemzetközi mindent átfogó stílusa, formatervezése az ipari tervezéshez közelít, geometrikus és racionális ugyanakkor feleleveníti a kézművességben rejlő érzékenységet és igényességet.